Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Beteljesülten

2011.10.14

 Vörös hajú nő lépett ki egy ház ajtaján. Az ajtó alapjáraton nyitva volt, így a házat bejárta az őszi szellő. Amint a kapun kívülre ért - ami szintén tárva-nyitva volt -, egy pillantást vetett a házra, majd elmosolyodott. Mindig úgy képzelte, hogy ilyen házban akarja leélni az életét, egy olyan férfival az oldalán, akikkel a végtelenségig szeretik egymást. Így, tizenkilenc éves fejjel soha nem gondolta volna, hogy ez lehetséges lehet. Mégis felkapott egy dobozt a járdán heverő pakkok közül, majd gyors léptekkel az előszobában termett, és az ott lévő dobozok egyikére tette terhét. Újra az ajtó felé vette az irányt, de amint kilépett az ajtón, egy hatalmas, sárga valami állta el az útját, ami természetesen Drazsé volt. A kutya két lábra állt, mellső lábait Lily mellkasára támasztotta, majd arcon nyalta gazdáját.

- Szia, Drazsé. Tetszik a hely? - üdvözölte kedvencét, mire a kutya boldogan szlalomozott előtte, és felügyelte további munkálatát.
***
 
- Szívem, hazaértem! - kiáltott James, amint belépett az ajtón. Egy határozott rúgással becsukta az ajtót, majd a nappali felé lépdelt. Ott nem talált senkit, viszont egy kosárban sárgás lény jelezte a jelenlétét egy apró nyüszítéssel. Odasietett hozzá, megsimogatta a fejét, majd feszes hasára csúsztatta tenyerét. - Nemsokára itt az idő, ugye? - kérdezte lakótársát, aki válaszképpen lehajtotta fejét a kosár oldalára. - Hol a gazdi?
- Az emeleten! - hallotta a számára leggyönyörűbb hangot a világon.
James a lépcső felé sietett, majd kettesével szedve a fokokat hamar megtalálta kedvesét, aki ruhákat hajtogatott a hálószoba egyik szekrényébe. Csókot váltottak köszönésképpen, majd James körbenézett a szobában. Nemrég vették a házat, de még nem hoztak el mindent a szüleik házából, most pedig meglepődve vett észre olyan tárgyakat, amik tegnap még nem voltak ott.
- Lily, nem úgy volt, hogy hétvégén elhozunk mindent?
- De, csak unatkoztam, úgyhogy hazatelefonáltam, apával bepakoltattam a dobozokat a kocsiba, és elhozattam.
- Két napot kellett volna várnod.
- És két nap ment volna el teljesen unalmasan és tettlegesség nélkül. Így viszont hétvégére csak a te cuccaid maradtak.
- Igen. De el fognak egyáltalán férni valahol is? - kérdezte mosolyogva, mire barátnője szúrós tekintettel ajándékozta meg.
- Nincs is sok cuccom.
- Nem ezt mondtam. Biztos összement a ház.
 
***
 
Másnap este egymást átölelve feküdtek az ágyban, még mély álmukban is szorosan tartották egymást. Az éjszaka közepén Lily nyüszítésre ébredt fel. Kibontakozott James öleléséből, halkan lement a lépcsőn, majd benézett a nappaliba, ahol Alaia a kosarában pihegett, míg Drazsé mellette ült és feszülten figyelt. Lily tudta, hogy Alaia nemsokára elleni fog, így Drazsét a nyakörvénél fogva kirángatta a konyhába, majd rácsukta az ajtót. Amint ezt megtette, az ajtó másik oldaláról is nyüszítés, majd kaparás hallatszott. Nem tudta, Drazsé hogy fogja viselni a szülővé válást, így már abban a pillanatban, ahogy megtudták, hogy Alaia vemhes, eldöntötte, hogy Drazsé nem lesz ott az ellésnél. Visszamenve a nappaliba a kosár mellé térdelt, megsimogatta Alaia fejét, majd biztató pillantást küldött felé. A kutya szemében látszott, hogy fájdalmai vannak, de közben a boldogságtól csillogott is. 
 
Lily az elkövetkezendő három órában asszisztált az ellésnél, és bár fáradt volt, mégis tudta, hogy jól döntött, amiért lenn maradt és nem feküdt vissza. Boldogan nézett végig a büszke anyukán, aki kölykeit nyalogatta, majd a konyhaajtó felé nézett. Lilyben ekkor tudatosult, hogy hiányzik neki élettársa, így beengedte Drazsét a szobába. A kutya rögtön a fekhely mellett termett, majd orrát a kosárba nyomva jó nagyokat szagolt a levegőbe. Amint megszokta az illatokat, ő is csatlakozott a nyalakodáshoz, így Lily még utoljára ellenőrizte, megvan-e mindhárom csöppség, és miután mindent rendben talált, felment az emeletre, majd miután befeküdt az ágyba, elhelyezkedett James ölelésében, és pár perc múlva már aludt is.
 
***
 
Reggel James úgy ébredt, hogy Lily nem volt mellette. Ilyen általában hétvégén fordult elő, és mivel szombati nap volt, nem lepődött meg a szobába bekúszó tojás és szalonnaszagtól. Gyomra kordult egyet, jelezve, hogy jó lenne reggelizni. Kimászott az ágyból, feltette a szemüvegét, elindult lefelé, majd az előszobán áthaladva benézett a nappaliba. Drazsé a kosár mellett feküdt, Alaia pedig három kiskutyát mosdatott. Tovább indult a konyhába, és csak akkor fogta fel, hogy az a három kiskutya tegnap még nem volt ott. Besietett a nappaliba, leült a kosár mellé, és miközben a két nagy kutyát simogatta meg, szemügyre vette a csöppségeket is. Hirtelen késztetést érzett, hogy tudassa Lilyvel az egészet.
- Lily! Kiskutyák! - ordította, mire szúrós pillantásokat kapott a kutyáitól.
Mosolyogva vette fel az egyik picit, aki meglehetősen hasonlított apjára, csak a szőre színe volt pár árnyalattal sötétebb. A kicsi nyüszített párat, mire szülei rákapták a tekintetüket. James visszatette a picit, majd a konyhába indult, ahol csókkal köszöntötte barátnőjét.
- Láttad őket?
- Igen. Segítettem Alaia-nak az ellésnél éjjel.
- Te tudtad, hogy születnek, és nem szóltál?
- Gondoltam, fáradt vagy, így nem akartalak felkelteni.
- Legközelebb nyugodtan szólj!
- Oké, megjegyeztem!
 
***
 
Hónapokkal később, nyáron Lily a hintaágyon ülve nézte kedvencei boldog ugrálását, miközben a teste hűtése érdekében jeges teát szürcsölt. A délutáni nap éppen hogy nem sütött a szemébe, és már várta, hogy férje hazaérjen. Bizony, alig négyhónapnyi együttélés után James megkérte a kezét, így a tavasszal összeházasodtak. Mondjuk a leánykérésnek megvolt az oka, de Lily tudta, hogy James nem kötelességből veszi el, hanem örömből és tiszta szerelemből. Persze a szüleik korainak gondolták elhatározásukat, mint szinte mindenki az ismerőseik közül, de nem foglalkoztak mások véleményével, azt akarták, hogy boldogok legyenek - együtt. Amint hallotta, hogy egy kocsi áll meg a ház előtt, feltápászkodott a hintaágyból, bement a házba, majd férjének is töltött egy pohár italt, tudva, hogy kérni fog, természetesen a szokásos kérdése után. Közben nyílt az ajtó, és lépéseket hallott közeledni. A következő pillanatban két kar ölelte át hátulról, majd kapott a nyakára egy csókot. 
- Szia.
- Szia. Hogy vagytok? - kérdezte James, miközben a pocakját simogatta, ami természetesen jól esett neki, mint mindig.
- Remekül. De már kibújhatna a kicsike, eszméletlenül fáj a hátam.
- Már nem kell sokáig bírnod - vigasztalta. - Kaphatok jeges teát?
- Ott van az asztalon - mutatott Lily a pohárra mosolyogva jóslata teljesülése miatt.
James egy húzásra megitta a hűsítőt, majd a délutánt a parkban töltötték, természetesen öt kutyájukkal egyetemben. Szerencséjükre a park nem volt messze lakhelyüktől, de Lily így is elég hamar elfáradt. Hazaérve gyorsan megvacsoráztak, megetették a kutyákat, majd lefürödtek. Lily előbb végzett, mint James, így előbb is került ágyba. Meleg este volt, de azért betakarta magát, majd az oldalára fordult. Pár perccel később már félálomban volt, amikor ismerős lépteket hallott a szobából, majd besüppedt mellette a matrac, végül egy kemény test simult a hátához, egy kar pedig az oldalán, egy kézfej a hasán pihent, majd halk beszédet hallott:
- Szép álmokat, szívem.
Elmosolyodott, de válaszolni már nem tudott, hiszen elnyomta az álom.
 
Az éjszaka közepén arra ébredt, hogy fáj a hasa. Odakapott, kezeivel átölelte pocakját, így próbálva megnyugtatni. Pár fájdalmas pillanat után elmúlt az érzés, de akkor olyan érzése támadt, mintha vízben ülne. Felhajtotta a takarót, és meglepődve látta, hogy tényleg vízben ült. Fél perccel később jött rá, hogy megindult a szülés, mégsem kezdett Úristenezni, csak ült az ágyon, és próbálta felfogni azt a tényt, hogy nemsokára anya lesz. Amint teljesen feldolgozta az információt, óvatosan megrázta Jamest, aki nem ébredt fel, így tovább próbálkozott. Öt próbálkozással később, amikor a nevén szólította és akkorát rázott rajta, mint egy földrengés, James kinyitotta nagy, barna szemeit és Lilyre pillantott.
- Baj van, szívem? - kérdezte álmos hangon.
- Emlékszel, amikor azt mondtad, hogy Alaia következő ellésénél ébresszelek fel?
- Aha.
- Hát, az a helyzet, hogy nem kutya, hanem kisember születik...
 
 
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>